Sokakkal közös, régi álmom teljesült a napokban, amikor megjelent az elso fényképalbum Mindszenty József bíboros életérol, amelynek írója és összeállítója lehettem. Évek óta készültem erre a munkára. Amikor Budapesten a Szent István Bazilika fényképkiállításait rendeztem a szentéletu hercegprímásról, megismertem a fovárosi és az esztergomi gyujtemények anyagát, kapcsolatba kerültem a családtagokkal és olyan katolikus közösségekkel, amelyek egy-egy dedikált képet, mint relikviát oriznek róla.
Mindig nagy öröm volt látni, amikor a bazilikai kiállításokból eltunt néhány fényképmásolat, vagy amikor legutóbb egy csóknyom került a tablóra. Sokan köszönték a hívek közül, hogy évrol évre újra láthatják a bíboros arcát és megismerhetik az addig gyujtemények mélyén rejtozo életképeit. Hasonló örömet jelentett számomra, amikor a Prímási Levéltár, a Mindszenty Alapítvány Archívuma, a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és más gyujtemények képeit nézegettem, de az új album legértékesebb fényképeinek mégsem ezeket tartom, hanem a családtól kapott, vagy egyes közösségek és plébániák által felajánlott képeket. Az o segítségük megható módon jelezte, hogy milyen nagy várakozás kísérte a könyv megszületését. Jó érzés látni, ahogy ezek az emberek kézbe veszik az albumot, és lelkesedésükben szinte falják a képeket Mindszenty bíborosról, aki megjelenik benne, mint gyermek, mint gimnazista, mint érettségizo szépreményu diák, mint káplán, mint apátplébános. Látni ot benne püspökké szentelése alkalmával, a 60 évvel ezelotti prímás-érseki székfoglalás napján, Rómában, a bíborossá kreálás pillanataiban és foként hívei körében, fiatalon és idos korában. Sok mosolygós kép van a több mint 300, albumba válogatott fénykép között, sok orzi a gyermekekkel való bensoséges kapcsolatát. Megható dokumentumai ezek páratlan fopásztori szolgálatának.
Sokan vagyunk, akik szeretjük ot Mindszenty atyának szólítani, ezért az életrajzi részben arra kerestem a választ, hogy miként lett a szigorúnak nevelt Mindszenty Józsefbol a rábízottak atyja, és miként lett belole szentéletu ember, Isten boldoggá- és szenttéavatásra jelölt Szolgája. Igyekeztem keveset foglalkozni a fájdalmas témákkal: az egyházüldözo rendszerekkel, a kínzatásokkal és igazságtalanságokkal, a hutlenségekkel és megtagadásokkal, mert ezek mind eltörpülnek a hercegprímás történelmi jelentosége és ma is magával ragadó, istenes személyisége mellett. Az érdekelt, hogy miért lehetett szép Mindszenty atya élete, miért volt boldog és optimista. A válogatott idézeteken keresztül azt szerettem volna átélni és átadni az olvasónak, hogy a kortársak számára milyen érzés lehetett hallgatni és nézni ot, és rajta keresztül megérezni Isten jelenlétét. Mindebbol a legszebb tanulság számomra az volt, hogy Mindszenty atyával kapcsolatban nincs jogosultsága a kesergésnek, de a különféle eroszakolt szembeállításoknak sem. Az o élete, az o képei, szavai arra ösztönöznek, hogy félretegyük eloítéleteinket, fenntartásainkat, rossz beidegzodéseinket, és felismerjük egymásban a jót, az igazat és a szépet. Ezzel kapcsolatban a bíboros atyától vett három legkedvesebb gondolatsor így hangzik:
„A mai gyógyulás egyik legelso követelménye és elofeltétele, hogy mindannyian tudjunk már egyszer mindenkinek szívbol és maradéktalanul megbocsátani. Az elso világháborútól a mai napig rengeteg üszkösödo sebet hordoznak itt az emberek, tartozzanak azok bármely fajhoz, valláshoz vagy felekezethez, foglalkozáshoz. Egekig csapkodott, fölhatolt a megtorlás szelleme. A gyulölet váltógazdasága idején a fölüllevok tobzódó féktelenséggel általánosítva, bírói ítélet nélkül lakoltatnak felebarátokat. Az alullevok összeszorított fogakkal készülodnek mindig a talán még élesebb visszafizetésre. Egyszer el kell kezdeni a megbékélést, mert belepusztulunk a folytonos megtorlások végeszakadatlan láncolatába. Kezdje az, akinek kezében a hatalom és békéljen meg az a szív, amely tele van fojtott keseruséggel. Egy Atyának vagyunk teremtettjei egy Fiúnak megváltottjai, egy Léleknek megszenteltjei. Egy balsorsú hazának vagyunk szenvedo polgárai. Ki az, akinek sebei gyógyírt, enyhíto balzsamot nem áhítanának.”
„Bármi is történt, nehézségek, jogtalanság és igazságtalanság, ne hordjuk szívükben a bosszú és elkeseredettség érzését. Imádsággal, türelemmel bontsuk le a falakat.”
„Árassz mosolyt, szeretetet magad körül. Senkit meg ne bánts, senkinek adósa ne maradj!”